IACAPAP 2016

A gyermek- és serdülőpszichiátria egyik legfontosabb globális fóruma, az International Association for Child and Adolescent Psychiatry and Allied Professions (IACAPAP) 22. világkongresszusa 2016. szeptember 18–22. között került megrendezésre a kanadai Calgaryban, a TELUS Convention Centre-ben. A rendezvényt a kanadai gyermek- és serdülőpszichiátriai akadémia (CACAP) 36. éves konferenciájával közösen tartották. A kongresszus hivatalos témája „Fighting Stigma; Promoting Resiliency and Positive Mental Health” (A stigma elleni küzdelem; a reziliencia és a pozitív mentális egészség előmozdítása) volt, amely a terület egyik legégetőbb kihívását és egyben legígéretesebb irányát jelölte ki.

A kongresszus jelentősége és szervezése

Az IACAPAP a gyermek- és serdülők mentális egészségének globális előmozdításáért dolgozó, nem-kormányzati nemzetközi szervezet. Világkongresszusai hagyományosan a legmagasabb szintű tudományos eszmecserét, a legújabb kutatási eredmények megosztását és a klinikai gyakorlat fejlesztését szolgálják. A 2016-os calgaryi rendezvényen Bruno Falissard (Franciaország), az IACAPAP akkori elnöke (2015–2018) játszott kulcsszerepet, míg a helyi szervezőbizottság elnöke Chris Wilkes (University of Calgary) volt. A tudományos programbizottság elnöke Ashley Wazana volt.

A kongresszus több mint 1200 résztvevőt vonzott kb. 70 országból. A résztvevők multidiszciplináris összetételűek voltak: gyermek- és serdülőpszichiáterek, pszichológusok, szociális munkások, ápolók, pedagógusok, kutatók, valamint érintettek és gondozók. Ez a sokszínűség jól tükrözte az IACAPAP filozófiáját, amely a holisztikus, biopszichoszociális megközelítést és a különböző szakmák közötti együttműködést helyezi előtérbe.

Tudományos program és fő témák

Az ötnapos program (az elő-kongresszusi napot is beleértve) rendkívül gazdag volt: több mint 600 előadás, szimpózium, workshop, tanulmánycsoport és poszter valamint 25 keynote előadás hangzott el. Az orális előadásokat három nagy tematikus blokkba szervezték:

1. Általános gyermek- és serdülő mentális egészség – epidemiológia, prevenció, stigma, reziliencia, agy és viselkedés, gyermekfejlődés, képzés és szakpolitika.
2. A kezelés és ellátás elvei – innovatív és bizonyíték-alapú intervenciók (pszichoterápiás, farmakológiai, táplálkozási, rendszerszintű és biológiai megközelítések).
3. Pszichiátriai zavarok és komorbid állapotok – főbb és emerging pszichopatológiák, stressz, trauma, reziliencia, migráció és menekültválság.

Kiemelt keynote előadások

A plenáris előadások a kongresszus szellemi gerincét alkották. Néhány kiemelkedő példa:

• Prof. Patrick McGorry (Orygen, Ausztrália): „Youth Mental Health: Strengthening Psychiatry and Society through Reform and Investment in the Mental Health, Well-being and Productivity of Young People” – hangsúlyozta az ifjúsági mentális egészségügyi szolgáltatások reformjának szükségességét (pl. a headspace-modell) és a korai befektetés gazdasági-társadalmi hozadékát.
• Dr. Rod McCormick (Mohawk, Thompson Rivers University): „Resilience, Resistance and Renewal for Indigenous Youth” – az őslakos fiatalok holisztikus gyógyulását, spiritualitását, közösségi rezilienciáját és a kulturális megújulást helyezte középpontba.
• Dr. Richard Tremblay (University College Dublin / Université de Montréal): „Unraveling the Developmental Origins of Disruptive Behavior Problems: From Social Learning to Epigenetics” – longitudinális és epigenetikai kutatások alapján mutatta be a diszruptív viselkedés korai eredetét és a megelőző intervenciók lehetőségét.
• Dr. Bruno Falissard: „Have we lost the subject? When time has come to reconsider the role of scientific positivism on clinical practice” – kritikusan vizsgálta a tudományos pozitivizmus hatását a klinikai gyakorlatra és a páciens szubjektumának visszahozatalát szorgalmazta.
• Dr. Tracy Vaillancourt: A bullying (bántalmazás) heterogén mentális egészségügyi következményeit elemezte genetikai, neurofiziológiai és neuroendokrin szempontból.
• Dr. Heather Stuart: A stigma különböző formáit (önstigma, nyilvános stigma, strukturális stigma) és az ifjúságot célzó antistigma-programokat (pl. Opening Minds) mutatta be.
• További fontos előadók voltak többek között Dr. Bruce Perry (Neurosequential Model of Therapeutics), Dr. Stan Kutcher, Dr. Ashok Malla, Dr. Peter Szatmari (autizmus spektrum zavar és reziliencia), Dr. Olayinka Omigbodun és Nancy Mannix (Alberta Family Wellness Initiative).

Elő-kongresszusi programok

Szeptember 18-án, a hivatalos megnyitó előtt több jól látogatott pre-congress institute (kurzus) zajlott a Calgary Marriott Downtown Hotelben. Ezek között szerepelt:

• Gyermek- és serdülőkori szorongás és depresszió kognitív hipnoterápiája
• Gyermekkori szexuális abúzus hatása („The Self, the Law, Genes, and the Brain”)
• Serdülőkori mentális egészségügyi szolgáltatások integrációja
• Gyermekpszichofarmakológiai update
• Neurosequential Model of Therapeutics
• Korai gyermekkori agresszió felmérése és gondozói stratégiák
• Kanadai ADHD-irányelvek és advocacy

Ezek a gyakorlatorientált kurzusok nagy népszerűségnek örvendtek a résztvevők körében.

A kongresszus öröksége: a monográfia

A rendezvény szellemi lenyomata a „Positive Mental Health, Fighting Stigma and Promoting Resiliency for Children and Adolescents” című monográfia, amelyet Matthew Hodes és Susan Gau szerkesztett. A kötet 2016 szeptemberében jelent meg, és a kongresszus fő témáit dolgozza fel, valamint szelektív, bizonyíték-alapú kezelési áttekintéseket tartalmaz. Az IACAPAP hagyományaihoz híven a monográfia ezúttal először került online elérhetővé a kongresszust követő évben, összhangban a szervezet digitális nyitásával.

Nemzetközi dimenzió és kanadai sajátosságok

A kongresszus erősen fókuszált a kanadai kontextusra, különösen az őslakos (First Nations, Indigenous) közösségek mentális egészségére, a trauma-informált ellátásra és a rendszerváltás szükségességére. Ugyanakkor hangsúlyos volt a globális perspektíva: afrikai, latin-amerikai, ázsiai és európai tapasztalatok megosztása, valamint a menekültválság és a migráció mentális egészségügyi következményeinek tárgyalása.

Különös figyelmet kapott a Donald J. Cohen Fellowship Program és a Helmut Remschmidt Research Seminar, amelyek a fiatal kutatók és klinikusok nemzetközi mentorálását szolgálták.

Következtetések és mai relevancia

Az IACAPAP 2016-os calgaryi világkongresszusa mérföldkőnek számított a gyermek- és serdülőpszichiátria történetében. Egyértelműen kimutatta, hogy a stigma csökkentése, a reziliencia építése és a pozitív mentális egészség előmozdítása nem pusztán elméleti célok, hanem konkrét, bizonyíték-alapú stratégiákat igénylő feladatok. A kongresszus megerősítette a korai intervenció, az ifjúsági mentális egészségügyi szolgáltatások reformja, a multidiszciplináris együttműködés és a kulturálisan érzékeny megközelítések fontosságát.

A 2016-os tanulságok ma is rendkívül aktuálisak. A COVID-19 világjárvány utáni mentális egészségügyi hullám, a klímaváltozás pszichés hatásai, a digitális világ kihívásai és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek mind azt mutatják, hogy a calgaryi üzenetek – a holisztikus szemlélet, a reziliencia-központú gondolkodás és a stigmamentes megközelítés – időtállóak és sürgetőek.

Az IACAPAP világkongresszusai, köztük a 2016-os calgaryi rendezvény, továbbra is a globális tudásmegosztás és a szakmai közösségépítés legfontosabb platformjai maradnak a gyermekek és serdülők mentális egészségének védelmében.